Ábel pajti blogja

BUÉK 2012!

2011-12-30T16:48:00.002+01:00

Az ötletet "szomszédéktól" loptuk, reméljük nem bánják :-)

Mindenkinek békés, meghitt ünnepeket kívánunk!...

2011-12-24T21:09:00.000+01:00

Ábel első éve...

2011-12-13T02:01:00.002+01:00

Rövid montázs a legjobb pillanataimból.

Az első találkozásom Mikulás bácsival

2011-12-11T12:21:00.001+01:00

Állítólag nagyon elfoglalt krapek,ezt látszik megerősíteni, hogy még Apu munkahelyére is el kellett látogatnia. Kiváncsi voltam, hogy nézhet ki egy Miku-muki, de csak nem akart megérkezni. Még szerencse, hogy a felvezetőnek szánt zenés műsor is bejött nekem....

Aztán végül csak betoppant. Nagyon lassan csoszogott, biztos nem akart elbotlani a nagy piros kabátjában. A körülöttem lévő kispajtik rögtön bezsongtak, én viszont nem értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás. Egyre gyakrabban gondoltam a pihe-puha kis ágyikómra.

Szóval elsőre nem volt szimpi a pasas, de hamar rájöttem, hogy én is megvásárolható vagyok :-)

Szárföldön aztán rájöttem, hogy tényleg népszerű lehet a csávó, mert mások is utánozni próbálják...

Sőt, néha még csokiba is öntik...

Nagyon durva...Egyesek szerint még az almát is miatta festik pirosra. Na, ezt nem veszem be!...

Azt mondják, hogy azoknak, akik nem hisznek a róla szóló történeteknek már csak a virgács marad...

Akárhogy is van, nekem tökmindegy... Ettől még az álmikulásoknál is lehet kolbászból a kerítés...

Göndör fürtök

2011-11-29T10:54:00.000+01:00

Semmeringi őszbúcsúztató víkkend

2011-11-29T10:12:00.001+01:00

Megérkeztünk

Wellneszeztünk

Kirándultunk, s el is tévedtünk, ahogy azt kell

(Itt még tudták a szülők, hol vagyunk)

Gyönyörű idő volt

Hazafelé pedig egy gyors bokszkiállás Kőszeg főterén. Na ja, akit nem melegít a forralt bor, az így jár...

Szülinapi repeták

2011-11-29T09:47:00.000+01:00

Jó volt a ceglédi buli az ősök haverjaival, pláne a meglepi csokitortám

Szárföldön sem maradhatott el a maszatbajnokság

Az első repülőút

2011-11-29T09:40:00.001+01:00

Alig bírtam magammal izgatottságomban

De a dudum azért segített :)

Újra itthon - már nem otthon...

2011-11-15T15:04:00.005+01:00

Ne is mondjátok, Apuék ismét jól elcsúsztak a blogírással… Mentségükre legyen szólva, hogy mozgalmas hetek állnak mögöttünk.

Mint utólag rájöttem, a születésnapi dobozolás csak egy főpróba volt egy sokkal komolyabb logisztikai hadművelethez, melynek eredményeként 72 db - 16 köbméternek megfelelő - dobozba csomagoltuk addigi életünket és búcsút intettünk Brüsszelnek, a báránykás kisszobámnak, a jóféle csokiknak, az alacsonyan szálló felhőknek, a mindig zöld Woluwe Parknak és a szomszéd bácsi zöldséges kombijának.

Az ezt követő hetekben a nagymamiknál, nagypapiknál dobozoltunk be, hogy ők is részesei lehessenek az Ábel XI. fogszimfóniája névvel népszerűsített éjszakai koncertkörutamnak. Végül megtudtam, hogy a régi hallgatóságnak is hiányozhattam, mert a szomszéd Peti bácsiék felajánlották, hogy egy ideig a pesti lakásukban húzhatjuk meg magunkat.

Nekem már az első pillanatra megtetszett a kecó. Igyekeztem is segíteni Anyuéknak a pakolásban ...

… de rájöttem, hogy sokkal érdekesebb dolgokra is rá lehet bukkanni …

így aztán gyorsan körbemászkeráltam mindent. Elégedetten állapítottam meg, hogy távkapcsolókban, kihúzható fiókokban és ajtókban ez a lakás is gazdag, továbbá elégséges mennyiségű munkafelület áll rendelkezésre az Anyu által akkurátusan előkészített kenyérkatonák lepotyogtatására. A kanapé mögé elrejtett számítógép billentyűzetet is elég gyorsan felfedeztem, tehát ne aggódjatok, egy-két gépírási gyorstalpaló és a következő blog bejegyzéssel már sokkal hamarabb jelentkezünk… :-)

Az első születésnapom...

2011-10-11T22:01:00.004+02:00

Hát ezt a napot is megéltük!.. Egy éves lettem, bár nem egészen értem, hogy mit is kell ezen ünnepelni, elvégre ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi - leszámítva persze azt az apróságot, hogy a kibújófélben lévő kilences és tizes fogaim miatt egy kicsi morcosabb hangulatban ébredtem...

Anyuék mindenesetre be voltak zsongva, egész-nap sürögtek-forogtak, hiába próbáltam a lakást körbemászkálva felkelteni a figyelmüket, úgy tűnt, hogy rám se hederítenek. Délután aztán előálltak életem első szülinapi meglepi tortájával...

A fogaim miatt "nem volt ínyemre" a falatozás, de szerencsére jó krémes torta volt, ezért könyékig belemászhattam, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja..

Az ősök a közelgő magyarországi hazaköltözésünk miatt egész héten dobozoltak. Nagyon belejöhettek, mert a nagy nap előtt tisztelegve három csomagot is kaptam tőlük.

A famozdony, a keljfeljancsi és a fura hangokat adó, fürdőkádban is úszó teknősbéka jópofa ajándékoknak tűntek, de nekem akkor is a nagypapáéktól kapott búgócsiga tetszett a legjobban.

Este felé a Peti bácsi és Andi néni is betoppant felköszönteni, nagyon rendes volt tőlük, igazán kár, hogy többet már nem lehetünk szomszédok...

Az első...

2011-10-11T18:16:00.000+02:00

(Fotók hamarosan...)

Csapnivaló ez a belga víz :-)

2011-09-25T20:16:00.000+02:00

Úgy van, nincs is jobb egy kis vasárnap esti pancsikolásnál ...

Persze ennél sokkal eseménydúsabb volt az elmúlt hetem. Például elkezdtem mászni!!!... Igaz, kellett hozzá egy kis szülői motiválás. :-)

Kétszerkétkerekes kalandozások...

2011-09-18T14:45:00.005+02:00

Peti bá és Ági nénje balatoni kerékpár körtúrájáról idén lemaradtunk, mert Anyuék azzal a hülye kifogással jöttek, hogy hogyan ülhetnék én nyeregbe, ha még csúszni-mászni sem tudok...

Szerencsére aztán rájöttek, hogy van fokozatosabb módja is csemetéjük ráhangolásának a kétkerekű életmódra. Egyik nap Apuék egy bicikliutánfutóval leptek meg, amit azon melegében ki is próbáltunk a kérónk mellett húzódó bringaúton.

Utólag bevallom, hogy eleinte nem volt ínyemre a dolog, de aztán hamar "belerázódtam", mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja:

...Olyannyira, hogy két héttel később a brüsszeli autómentes napon már egy röpke 20 km-es túrát is bevállaltam az ősökkel. Apu is edzésben volt, előző héten még Hollandiában "tekergett". Íme a bicajtúra útvonala:

Nagyobb térképre váltás

Szerencsére nem sok járművel találkoztunk, így Apunak bőven maradt helye a szlalomozásra :-)

Néha szunyókáltam is egy kicsit...

Egyszóval reszkess Peti bácsi, jövőre már nem ússzátok meg nélkülem! :-)

Az első nyaram első hete...

2011-09-04T14:46:00.002+02:00

Nagyon vártam már a nyarat. No nem mintha honvágyam lett volna, hisz most utaztam másodszor haza Magyarországra, de voltak pillanatok, amikor egészen biztos voltam benne, hogy otthon vagyok...

Az első héten Szárföldön voltunk. Józsi papa ezúttal nem vitt el kocsmázni, pedig már Strasbourgban határozottan apuék értésére adtam, hogy a tejcin kívül mást is szívesen iszogatnék... :-)

Az időjárás sem volt igazán kegyes hozzánk. Úgy éreztem, hogy csapdába kerültem...

Szerencsére sokat kirándulgattunk, ellátogattunk például a fertődi Esterházy kastélyba, amit igazán pazarul felújítottak az idei nyárra...

... és első balatoni nyaralásomra készülődve Balatonfüreden megnyalinthattam életem első tölcséres fagyiját...

Mondani se kell, hogy ezek után sokkal jobb kedvűen érkeztem meg Balatonszárszóra. Na, de ez már már egy másik bejegyzés története... :-)

Charneux-i nyaralás

2011-09-01T13:47:00.001+02:00

Szóval a június végi kánikulánál hagytam abba. Na ott nagyjából véget is ért a belga nyár.
Pedig nekünk még csak akkor kezdődött... A várva várt júliust egy egy hetes charneux-i "nyaralással" ( 15-20 fok volt) ünnepeltük meg egy dél-belgiumi falucska utolsó utáni házikójában.
Huba és Bulcsú haverom is velünk tartottak, persze az elmaradhatatlan szülőegységekkel.

Íme pár kép:

Itt laktunk

Itt aludtam (...már amikor)

Isteni volt Noémi néni paradicsomlevese

A benti játszóterünk a srácokkal

Jó buli volt...

Alternatív fürdés nr.1

Alternatív fürdés nr.2

Családi túra

Tikk-takk...

2011-08-29T22:53:00.000+02:00

Hát mit mondhatnék? Várakozni én se nagyon szeretek. Főleg, ha kajáról van szó...

De nyugalom! Hamarosan belecsapunk a lecsóba :-)

Coming soon...

2011-08-24T20:44:00.000+02:00

Hát igen, a kritika jogos... A nagy nyári szünet alatt rendesen eltűntünk. Apuék mentségére szóljon, hogy volt mit bepótolni. Az utóbbi egy évben alig voltak otthon...

Most bezzeg belehúztunk: 9 különböző helyen szundikáltam és legalább egy tucat magyar települést meglátogattunk. Csak Magyarországon több mint 4000 km-t autókáztam az ősökkel.

De most már Brüsszelbe visszatérve kiszálltunk a kocsiból, kipakoltuk a cókmókot, egy kicsit pihenünk... és kiscserkész becsületszóra hamarosan újra a megszokott rendszerességgel jelentkezünk...

Kánikula

2011-06-30T22:37:00.002+02:00

A hét elején igazi kánikula volt Belgiumban, így kihasználva ezt az igazán ritka eseményt, Huba és Bulcsú haverommal strandolni mentünk. Aztán végül Bulcsú és én úgy döntöttünk, hogy inkább csak a parton hesszelünk az anyukám felügyelete mellett, míg Huba az ő anyukájával hancúrozott a vízben. (Az apukák eközben az irodáikban izzadtak.)

A napozó szakasz

A nagy melegben megszomjaztam

...s meg is éheztem

Világjárás

2011-06-27T22:29:00.001+02:00

A szüleim úgy gondolták, ideje egy kicsit jobban megismernem Belgiumot. Így aztán elvittek kirándulni Gentbe, sőt egy közeli tavon még motorcsónakoztunk is.

Folytatódtak a vizes kalandok

2011-06-27T22:23:00.001+02:00

Az első élményen felbuzdulva egy másik uszodát is felkerestünk. Itt picit szigorúbbak voltak a nénik-bácsik, sapkát is vennem kellett,s őt még a vízbe is belepottyantottak, amit nem élveztem annyira. De azért még vízi pocok maradok. :)

Nagy nap

2011-06-20T15:15:00.000+02:00

Végre ez a nap is eljött, bár szerintem az őseim jobban várták, mint én.
Uszodában jártunk. Az nem is kérdés, hogy jól éreztem-e magam:

Csak úgy

2011-06-19T23:14:00.002+02:00

Csak hogy ne maradjatok fotók nélkül...

Minden szerénység nélkül azt mondhatom, hogy nagyon menő a séróm

...és amúgy meg marha cuki vagyok

Ellentmondás, valaki? :)

8 hónapos adatok

2011-06-14T22:45:00.000+02:00

Szombaton ünnepeltem a 8. hófordulómat. Ennek örömére ma megmutattam magam a doktornéniknek.

A hivatalos méricskélés eredménye: 8910 g és 73,5 cm.

Önállóság

2011-06-14T22:34:00.000+02:00

Hétvégén az ősök megengedték, hogy egyedül egyek. Én nagyon élveztem, állítólag ők is jól szórakoztak, mégsem akarják, hogy rendszer legyen belőle. Nem értem, miért...

Kicsit besegítek a kezemmel

Próbáljuk meg kanál nélkül

Na jó, akkor legyen kanállal. Ti így csináljátok?

Na, nem is rossza technika, ugye?

És ha fordítva próbálnánk?

... vagy a másik kézzel?

...kész, vége, elfogyott.

Vagy mégsem?...Avagy a végeredmény:

Hétköznapok

2011-06-14T22:13:00.001+02:00

Pár életkép, miket is művelek az álmos hétköznapokon.
A látszat kicsit csal, egyelőre még csak gurulva közlekedek, de azt roppant hatékonyan.

Itt például rámolok

Csőbe húzva

A ketrecbe zárt oroszlán

Kicsit bevadultam, és ennek egy Financial Times látta kárát

Jó hírek

2011-06-07T09:38:00.000+02:00

Tegnap anyuval elmentünk a gyerekkórházba, ahol nagyon kedves nénik megvizsgálták a vesémet, és megállapították, hogy minden a legnagyobb rendben van vele.

Anyu és apu nagyon örültek, hogy végre pontot tehetünk ennek a történetnek a végére. Egy hónap múlva még egy utolsó ultrahangra elmegyünk és utána elfelejtjük az egészet.

Az aggódó nagyszülőknek pedig azt üzenem, hogy a vizsgálat nem volt nagyon borzasztó, tényleg aranyosak, kedvesek és ügyesek voltak a nővérkék és a doktornéni is. Mindössze húsz perc volt az egész, és a legrosszabb az volt, hogy nem mozoghattam.
Szerencsére anyu végig mellettem volt, és sok sok puszit és dicséretet kaptam tőle.

Ismét egy szülinap

2011-06-06T12:46:00.009+02:00

Vasárnap megünnepeltük anyu születésnapját. Kerti party volt, jó sok gyerekkel. Azért még egy picit nőnöm kell az igazi bulihoz, de jövőre már mindent beleadok. :)

A buli hevében a hangulatot igazán jól visszaadó képek nem készültek, cserébe itt van egy - már kissé megfáradt - aznap esti fotó:

Borbély

2011-06-04T09:38:00.001+02:00

Hát ez a nap is eljött...Annyi halasztgatás után anyuék nem győzték már hallgatni szomszéd Peti bácsi szekálását az állítólagos "bundesliga frizkóm" miatt, és ollót ragadtak.
Valóban kicsit zilált a búrám:

Főként apu volt a hős, anyu csak a végére bátorodott meg, és nyisszantott le egy tincset.
Az eredmény magért beszél, mindenki el van tőlem ájulva, a göndörségem pedig cukibb, mint valaha, Anyu legalábbis ezt mondja. :)

Na itt már nagyon elegem volt a rivalda fényből...

S íme a végtermék, ami természetesen megőrzésre került:

Huizingeni szabadidőpark

2011-06-03T22:08:00.004+02:00

A péntek délutánt a huizingeni hiperszuper parkban töltöttük a haverjaimmal Hubával és Bulcsúval, de persze a szülőket sem bírtuk lerázni.

Fürdőszoba titkok

2011-06-01T22:17:00.000+02:00

Minden híreszteléssel ellentétben igenis szeretek hason lenni. Pláne ha fürdőkádról van szó.
Anyu ma este kapott lencsevégre.

Rosszkedv ellen

2011-06-01T21:50:00.000+02:00

Mindenkinek tudom ajánlani rossz kedv ellen a céklát. Nekem tegnap bevált.

Anya valamilyen megmagyarázhatatlan okból mégis inkább házi készítésű sushival derítette jobb kedvre magát...Ki érti a felnőtteket?

Piknik

2011-05-30T21:33:00.000+02:00

Délután a parkban piknikeztünk a szomszéd gyerkőcökkel.

Mesi a kedvenc szomszéd csajszim

Mindenki épp nagyon elfoglalt

Vajon mit csinál épp a Boti?

Új perspektíva

2011-05-30T21:10:00.001+02:00

Mostanság legszívesebben mindig üldögélnék...

Kirándultunk

2011-05-22T13:30:00.033+02:00

Hétvégén elvittem az ősöket kirándulni. Végül Hollandia mellett döntöttem, ott eddig még nem jártam.

Apu megígérte, hogy vesz nekem egy ilyen hajót, és azzal már én is lefényképezkedhetek.

Anyu inkább a motorokra szavazott volna:

De nekem a busz volt a kedvencem:

Azért ha őszinték vagyunk, a favorit még mindig a saját babakocsim:

Vasárnap reggel pedig végre kimentünk a Midi piacra. Az arab olivás-fetás palacsinta helyett anya puszival akart lekenyerezni. (Hagytam magam...)

Végre van saját székem!

2011-05-18T20:50:00.014+02:00

Megérkezett az új etetőszékem, így már onnan asszisztáltam anyának, hogy apa szülinapi tortája a legtökéletesebb legyen:

Nekem ugyan nem adtak belőle, de a kép alapján biztosan marha jó volt.

Majális

2011-05-17T21:11:00.000+02:00

Utólagos beszámoló mini családi majálisunkról, melynek keretében vasárnap délutáni sétát tettünk a gazdag nénik és gazdag bácsik negyedében. Egyúttal apu új fényképezőgépét is felavattuk, bár a képek minősége azt jelzi, hogy van azért még mit tanulniuk az ősöknek...

Egész jól áll apu kezében a babakocsi, nem?

Kicsit unalmas volt a túra...

Anyu kicsit unja már, hogy még mindig alszom...

Felébredtem, figyelek...

Valami huncutságban törjük a fejünket

Mi leszek, ha nagy leszek...

2011-05-16T22:11:00.001+02:00

Ha még nem mondtam volna, úgy döntöttem színész leszek. Már naponta gyakorolok rá, csak az a a baj, hogy az ősöknek nincs érzékük a művészethez, mert kinevetnek, amikor éppen a "torkaszakadtomból üvöltök, mert nem akarok délelőtt aludni" című darabot játszom.
Itt épp csak egy laza kis próba zajlik:

De amúgy nincs ám rájuk panasz, állandóan a kedvemet lesik, igaz néha kicsit tudálékosak, és azt állítják, hogy ők jobban tudják nálam, mikor vagyok fáradt, meg hogy mit érdemes enni, de hát istenem, mindenkinek vannak hibái.

Amúgy meg ha a színész mesterség nem jönne be, edzek még a feltalálói pályára is. Most épp azon az elméleten dolgozom, hogy hogyan lehet tartós hason tartózkodás nélkül eljutni a mászás és a felállás állapotába. Az eredmények még váratnak magukra, de jelentkezem, ha fordulóponthoz érkeztem. :)

Ja, és még a fotográfus szakma is érdekel, bár egyelőre a kamera rossz oldalán vagyok, de azt az oldalt legalább már jó alaposan tanulmányoztam.
Azért néha próbálkozom saját képpel is:

A fennmaradó üres időmben pedig fogakat növesztek, s azt hiszem, ebben a tevékenységben vagyok a legsikeresebb. Három kibújt és két bujkáló fog az eredmény.
Kép még nincs, várok a tökéletesre.

Már a dédik is dédelgettek...

2011-05-09T22:06:00.000+02:00

A magyarországi kiruccanás nemcsak nekem maradt emlékezetes...


A szárföldi dédipapával és dédimamával

Csoszrói dédimamával

Bucsutai dédimamával

Ábel visszatért a rengetegből :)

2011-05-09T22:03:00.002+02:00

Nem, nem az első tejcis kaja volt olyan megrázó, hogy amiatt tűntem el ilyen hosszú időre. A felelősség egyértelműen a szerkesztőket, vagyis a szülőegységeket terheli, elfogadható mentség nincs.

Csak remélni tudom, hogy maradtak még, akik néha néha idekukkantanak, hogy megnézzék mi újság felénk, nekik üzenem, hogy igyekszünk visszatérni a rendszeres közleményekhez, melyek főleg fényképes beszámolók lesznek, ezzel is törekedvén a könnyebb befogadhatóságra és a magasabb élvezeti értékre.

Valahogy így....

Élni tudni kell :)

De most még nézzétek el nekünk, hogy pár mondatban összefoglaljuk azt a soksoksok mindent, ami az utolsó jelentkezés óta történt velünk.

Először is, hamarosan betöltöm a hetedik hónapomat. Rövidke idő, mégis rengeteg dolog történt. Pláne az elmúlt másfél hónap során. Átutaztam fél Európát, majd bejártam fél Magyarországot, mindent összevetve autókáztam cirka 4500 kilométert.
Végre megismertem a családom minden tagját, és hagytam rengeteg embernek, hogy megdögönyözzön. Erről a Karbantartók fényképalbumban meg is győződhettek.
Növesztettem két fogat, amiket egyelőre sikeresen eldugok a fényképezőgép elől, de apáék nem adják fel, előbb utóbb bizonyíték is lesz.

Most pedig a "8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás" babaverziójának rövid ismertetése:

EVÉS
Az első nemtejcis kaját már követte sok-sok minden. Ha az elmúlt hétvége sikertelenségétől eltekintünk, akkor kijelenthető, hogy a gyümölcsök abszolút kedvencek, minden délelőtt azt eszem tízóraira, és még sosem utasítottam vissza őket. A top favorit - zöldség terén - a cékla, de az édeskömény is jól csúszik. Sajnos valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a zöld színű zöldségeket nem komálom. De anyu azért bőszen próbálkozik, a minap egy kis spenóttal sikert is könyvelhetett el. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez sem volt álmaim kajája, de olyan szépen kérte, hogy megkönyörültem rajta és egész szép mennyiséget betermeltem. De azért ha őszinte vagyok, az evésben még mindig az anyukám tejcije a mindenem, azt bárhol és bármikor örömmel fogadom, sőt a kedvéért még éjszakánként is nemegyszer hajlandó vagyok felkelni.

Higgyétek el, a gyomromba több jutott, mint az arcomra...

Na itt viszont több maradt kint...

Az ivás is egyre jobban megy egyedül

ALVÁS
S ha már az éjszakai felkeléseknél tartunk, igen, azok továbbra is a mindennapjaink részei. DE! Lassan hét hónapos történelmem során már összesen négyszer előfordult, hogy 8 órát aludtam egyhuzamban, általában este 8 és hajnali 4 között. A negyedik alkalom éppen a mára virradó éjszaka történt, talán innen ered a sorok mélyén rejtőző optimizmus. :)
Egyébként az esti elalvásokkal jóban vagyunk, igazán jól esik a fürdőkádban hancúrozás és a szopizás után álomra ölelni a dudumat a kiságyamban.
Az elmúlt hónap a napközbeni alvások terén is sok változást hozott. A szárföldi levegőnek (vagy anyu nagymami által támogatott kitartásának hála) napközben is elalszom a kiságyamban, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Még sokszor bepróbálkozom azért egy kis műsorral, de sajna anya már nem dől be, így aztán szépen álomba énekelem/dünnyögöm magam, amikor már nagyon fáradt vagyok. Ja, és persze az autóban is nagyon jókat alszom.

Na meg néha előfordulnak extrém szituációk is:


A szükség nagy úr... :)

Nincs is ennél kényelmesebb

A sok élmény bizony fárasztó

Az egy évvel ezelőtti buliról álmodok éppen. Akkor picit kényelmesebb helyem volt még. :)

SZÓRAKOZÁS
Na nem mintha a szórakozáson kívül olyan sok dolgom akadna, de azért mégis csak mutatok néhány képet a teljesség igénye nélkül.

Figyelitek, ugye? Kisvakond! :)

Amikor nincs kedvem egyedül olvasni...

Tornázunk apuval (én meg néha lehányom az arcát, amikor így emelget...)

Csak szimplán jókedvem van

Hesszelek a teraszon

A látszat ellenére élvezem a hintázást is

Várost (is) néztünk

"Tényleg jártam már itt, apu?"

Az első nem tejcis kajcsi...

2011-03-12T15:21:00.001+01:00

Ez a nap is eljött... Anyu valami azonosítatlan, narancssárga trutymót tartalmazó tárggyal közelített felém, amit állandóan be akart szuszakolni a számba.

Hát, ha engem kérdeztek, én biza maradnék a tejcinél...

HÁTRÓL HASRA!

2011-03-02T18:52:00.000+01:00

Hihetetlen, de igaz! Anyunak sikerült megörökítenie az első hivatalos hasra fordulásomat.
4 hónapos 2 hetes és 5 napos vagyok e nagy esemény bekövetkeztekor.
Íme:

Kepesztek

2011-02-22T22:43:00.000+01:00

Hát ilyen, amikor haladnék, de nem úgy megy, ahogy én azt elképzelem.
Vajon honnan ez a türelmetlenség?

Újabb hódoló

2011-02-22T22:40:00.001+01:00

Időközben a nagybácsik is elkezdték leróni előttem tiszteletüket.
András bátyó volt az első.

Az elején kicsit még megszeppenve fogadtam:

De aztán hamar megbarátkoztunk:

Négy hónapos ajándék versike Rózsa mamától

2011-02-11T22:24:00.001+01:00

Csiklandozó

Ábel baba, kuc, kuc, kuc

Figyelj ide, el ne fuss!

El ne fuss, te kiscsikó!

Állj meg gyorsan, hóha hó!

Maradj veszteg, hogyha mondom,

Ezt a verset el nem rontom!

Kicsi egér erre szalad,

megcsikálja a talpadat.

Nyomában egy cica halad,

cirógatja a nyakadat.

Így szaladnak föl és alá,

bebújnak a hónod alá.

Itt a cica, ott az egér,

Ábel baba vidám legyél!

Négy hónap!

2011-02-11T21:57:00.009+01:00

Az eltelt négy hónap mérlege: +13cm, +2,6 kg.
Vagyis a jelenlegi paramétereim: 68 cm és 6,7 kg
Mindezek mellékterméke egy pár húsos comb, és kar valamint egy jól megtermett toka.

Becenevek: Pocak, Húsgombóc, Manó, Vigyorgombóc, Muki, Cukimuki, Legófej, de azért akkor is az ÁBEL a legtutibb.

Egyéb tudnivalók:
Oldalt fekve szeretek aludni a rácshoz bújva.
Ha már alvás, akkor az utóbbi időben nem vagyunk a legjobb barátok, és ez a szülők fejszerkezetén is meglátszik.
Evés fronton jó a helyzet, gyors vagyok és hatékony. Egyelőre elég egysíkú az étrendem: tejtejtej, de ez hamarosan változni fog.
Hasról simán fordulok hátra, de viszonylag ritkán van kedvem
Hátról hasra majdnem, de annyira ez nem villanyoz fel, hogy minden energiámat beleadjam.
Hason fekve ezerrel kepesztek előre laposkúszásban, és ha ez nem úgy megy, ahogy én azt elképzelem (márpedig miért is menne úgy), akkor viszonylag gyorsan bedühödök.
Kitűnően megy a nyálbuborék fújás, és az utóbb időben berregni is próbálok.

Van még egy csomó csomó minden amit tudok, de a fotók - lássuk be - sokkal érdekesebbek.

Itt is egy:

Nagyszülői razzia Nr.2.

2011-02-03T21:29:00.001+01:00

Nagyon elfoglalt voltam az utóbbi időben. A szárföldi mama és papa minden időmet lekötötte, ezért nem jelentkeztem már régóta.
Sajnos már hazamentek, de nézzétek, milyen jókat mókáztunk:

Értem én papa, de te érdekesebb vagy, mint a csőrikék...

Helló, mama!

A kocsmázás ezúttal sem maradhatott ki.

Anyu, biztosan jót tesz ez a torna?

Tudom, tudom, ezt a sapkát bizony már kinőttem.

Na de anyu, ennél előnytelenebb beállítást nem is találhattál volna...

Most már igen unom ezt a sok pózolást...

A dudum

2011-01-23T18:44:00.000+01:00

Dumbó, a kedvenc dudum.

Mondom, az enyém. Csak az enyém.


Eljátszom, hogy alszom :)

Itt már tényleg alszom...


Na most mit akartok?...


Nem csak aludni jó vele... :)

Anyu mesél, Ábel kacag és...

2011-01-15T21:15:00.001+01:00

Anyu mesél.mp3

Negyedéves költeményes...

2011-01-15T10:34:00.001+01:00

Ábelnek és szüleinek!

/ E sorok írója egy baba fogadatlan tolmácsaként jelentkezik./

Három hónap-negyedév,
megvonom a mérlegét.

Októberben megszülettem,
egyből szupercsillag lettem.
Jövés-menés, kábulat,
ezren lesik vágyamat:
Tomi apu, Viki mami,
hódol nekem mindkét nagyi,
dencelnek a nagypapák,
forog velem a világ.
Sztárhoz illő: legyen blogja!
Hadd legyen ez apu gondja!
Fotóimra büszke vagyok,
majdan velük castingolok.

Novemberben sokat ettem,
jópár centit növekedtem.
Anyukám is megnyugodott:
most már egyre többet nyomok.
Kinőttem már sok-sok rucit,
kasszíroztam még több puszit.
Felfedeztem parkot, utcát,
növesztettem egy-két hurkát.

Így értünk el decemberbe,
hó esett a kiskertünkbe.
Csuda ám ez nagyon-nagyon:
ritkán jár a belga havon!
Na, de jégre most e témát!
Megismertem Télapókát!
Télapót vagy Mikulást?
Piros sapkást, nagy csizmást.
Van egy fotónk fent a neten,
akármikor megnézhetem.
Ott feszítünk mind a hárman
piros Mikulás-sapkában.
Aztán jött egy nagyon szép nap,
kis fenyőnkön sok-sok csillag!
"Kiskarácsony, nagykarácsony..."
-de szépen szól ez az ének...
Ha szabad még választanom,
kalács helyett tejcit kérek.
Szilveszterkor volt nagy buli,
ezért nem tudtam aludni.
Egyébként is tréningeztem:
az első névnapra készültem.
Kurjantottam, mosolyogtam,
hátról hasamra fordultam.
Felemeltem kis fejemet,
csaknem kimondtam nevemet...
De az ősök megelőztek,
Ábel babának becéztek.
Simogatták buksi fejem,
belém szorult így a nevem.
De azért nem búslakodom,
egy év múlva biz kimondom!

Elhallgat most a kis dalnok.
Negyedévre mit akartok?
Várjatok, míg megnövök,
tisztább rímeket szövök!

Szeretettel tolmácsolta: Rózsa mama

Egyszer majd "markos" legény leszek...

2011-01-13T22:37:00.004+01:00

...de addig csak kalimpálok:

Három hónap!

2011-01-11T21:28:00.000+01:00

Hogy rohan az idő... :)

A harmadik hófordulóm örömére íme néhány kép, szerintem már igazán nagyfiús vagyok, ugye?

Egy estém otthon

2011-01-07T20:28:00.000+01:00

Hát ez a hét is eltelt. Öt nappal kevesebb a sokból, ami még hátravan június végéig, hogy többet láthassam az apukámat. Az azért nagyon jó volt, hogy az ünnepek alatt együtt lehettünk pár napig. Többek között azért is, mert hármasban közösen megtanultuk, hogyan is kell ügyesen elaludni este.

Elmondom a titkot, hátha még valaki tanul belőle. :)

Az úgy van, hogy fél hét-hét óra körül fürdünk, amit rendkívül komolyan veszek. A tisztaság nem tréfa dolog, így aztán tágra nyílt szemekkel egy hang nélkül figyelem, hogy az épp soron lévő szülőegység jól végzi-e a dolgát, és rendesen megtisztít-e. Aztán az öltözködéssel sincs gondom, a legjobban a hasra fekvős hátkenegetést szeretem (bár lehet, hogy csak azért, mert ilyenkor rendkívül elismerő "óóóó-zások" és "hűűűű"-zések hagyják el az ősök száját, amiért magasra emelem a fejem). Gyakran azonban túl hosszúnak találom az öltözködéses mizériát, amit kénytelen vagyok hangos nemtetszéssel jelezni.
Szóval megvolt a fürdés, utána jól megtömöm a bendőmet, amiben anyu szerencsére partner.
Miután jól laktam, és a felesleges levegő és tejci is távozott a pocakomból, anyu és apu (ha szerencsém van, együtt) letesznek az ágyba. Amit egyébként napközben következetesen bojkottálok.
Amikor az ágyban vagyok, azért a látszat kedvéért megpróbálok jó hangosan üvölteni, hátha kivesznek, de ők ehelyett énekelni kezdenek, ami tulajdonképpen egész jó, így inkább abbahagyom a sírást és hallgatom őket, sőt néha még mosolyt is kapnak.
Aztán a három szokásos dal után még egy rövid mesét is kapok, aminek a végén agyonpuszilgatnak, majd magamra hagynak.
Ilyenkor még kicsit kalimpálok, tornázgatok, aztán szépen elalszom, és a pocaktelítettségtől függően éjfél és egy óra magasságában ébredek csak fel.

Voila, így fest egy majdnem három hónapos nagyfiú estéje. Ügyes, igaz?

Túl az első névnapon...

2011-01-02T23:53:00.002+01:00

Az ám, ma ünnepeltük az első Ábel-napot, így rögtön a szilveszteri ihajcsuhajt követően... Tudom, nem a legjobb időzítés, de hát ez nálunk családi szokás: szerintem én még mindig jobban jártam, mint az Anyu a december 23-mal. :-)

Amúgy "nem az én napom volt". Anyu újévi szerencse-lencse-főzeléke a tejcin keresztül egy picit megfeküdte a pocakomat. Szerencsére az óévvel együtt az ünnepi menüt is gyorsan elbúcsúztattam, és délután már kurjongattam is egy-kettőt a lestrapált ősök legnagyobb örömére.

Íme egy névnapos fotó:

BUÉK 2011!

2011-01-01T19:51:00.000+01:00

Az amerikai Life magazin jóvoltából itt egy lenyűgöző összeállítás arról, hogy mit jelentett 2010 az átlagemberek számára a világ minden táján.

Ilyen az, amikor Anyu nem dől be a hisztinek...

2010-12-29T20:49:00.004+01:00

Rénes ez a ruha! :-)

2010-12-29T20:31:00.000+01:00

S íme a szüleim legjobb karácsonyi ajándéka

2010-12-26T18:53:00.000+01:00

Az első karácsonyi ajándékaim...

2010-12-26T18:21:00.005+01:00

Az első hófehér karácsonyom...

2010-12-26T14:29:00.002+01:00

Anyuékra nem lehet panaszom: megrendelték a havazást az ünnepekre. Így már nem csak én, hanem belgáék is tudják, hogy mitől is olyan szép a hófehér karácsony. :-)

Karácsony

2010-12-23T22:21:00.002+01:00

Minden kedves Olvasónknak nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

imikimi - sharing creativity

2010-12-22T22:06:00.000+01:00

Ami a múltkori hogyan aludjak el kérdésemet illeti, a válasz két erős kézben és egy széles mellkasban leledzett, melyek történetesen az apukámhoz tartoznak. Még aznap ugyanis, amikor megkaptam a csillagos ötöst anyutól hisztiből és az ominózus kérdés is felmerült, jól megleptük anyut és emberi időben (10 óra) elaludtam apuci karjában sétálgatás közben és hajnali kettőig durmoltam.
Igazán büszke voltam magunkra apuval. :)

Azóta napközben is igyekszem bóbiskolni piciket, igaz, hogy előtte mindig sírdogálok... De így aztán anyunak a karácsonyi manók segítsége nélkül is sikerült ajándékokat csomagolnia, bejglit sütnie, s még mielőtt rám fogná, az odaégetett csokis kekszekről sem én tehetek.

Most ismét apu próbál altatni, mindhárman reméljük, hogy a hétfőihez hasonló sikerrel jár.
Úgyhogy szép álmokat!

2010-12-22T21:56:00.000+01:00

Ma jártunk a doktorbácsinál. A méreteim 10 hét 2 naposan 63 cm, és 5300 g.
A szülők mindebből azt érzékelik, hogy már néhány 68-as ruha is simán jó rám, illetve hogy egyre nehezebb a karban elaltatós mutatvány.

2010-12-20T12:23:00.000+01:00

Hisztizésből ma csillagos ötöst kaptam anyutól. Ez ugyan kicsit képzavar, de a lényeg, hogy én nyertem, nem bírta hallgatni, és felvett végre. Úgyhogy hamar gyorsan el is aludtam a kezében.

Azt hiszem ő megint jó úton halad a kiborulás felé, sebaj, délután majd szinkronban hisztizünk.

A karácsonyi manók pedig becsomagolják majd az ajándékokat, és sütit is sütnek, sőt ha elég ügyesek, akkor ebédelnek is anyu helyett.

Behavaztunk

2010-12-20T12:09:00.000+01:00

Bár nekem ez még túl sokat nem jelent, de a szüleim azt mondják ez itt olyan ritka, hogy érdemes megörökíteni.

2010-12-20T10:14:00.000+01:00

Ha esetleg valakinek van valamilyen tippje, hogy hogyan tudnék elaludni 30 percnél rövidebb idő alatt és sírás nélkül, azt nagyon megköszönném. Egyrészt engem is kifáraszt, másrészt szegény ősök szíve is megszakad...

Így mosolygunk mi...

2010-12-19T18:04:00.000+01:00

2010-12-17T12:14:00.000+01:00

Mivel apukám mostanában későn ér haza, így anyuval rengeteget vagyunk kettesben. Megsajnáltam szegényt, és úgy döntöttem, hogy a héten inkább kihagyom a napközbeni alvásokat, hogy ne unatkozzon. Néha azért elbóbiskoltam, de szigorúan csak akkor, ha kimentünk sétálni (hisz ott úgysem tudnám szórakoztatni), és esetleg picikét az esti fürdés előtt, mert tudom, hogy anya akkor szokott telefonálni a nagyiéknak és a barátainak. Aztán fürdés után is igyekszem minél tovább ébren maradi, hogy apuval is találkozzam még, s ő is tudjon kicsit a karjába venni. Ezt elérendő sírni is szoktam az ágyban, amikor az ősök szerint már aludni kéne.
Azt is felmértem, hogy az éjszaka még mindig túl hosszú lenne anyának nélkülem, így akármikor is alszom el, legyen az éjfél, három körül azért mindig felébredek. Sőt azt is megengedtem, hogy reggelente magához vegyen a nagyágyban és így aludjunk közösen még egy picit, miután megreggeliztem.

Mivel ennyit vagyok ébren, volt időm végiggondolni, hogy picit több, mint két hónaposan mennyi mindent tudok már:

nagyokat mosolyogni a szüleimre
nagyokat mosolyogni ha sikerül megszabadulnom a felesleges salakanyagoktól
egészen a nyakamig összekakilni magam
derűsen ücsörögni és nézelődni a fotelemben
néhanapján 30 perc alatt jól lakni
egyetlen rossz szó nélkül - mi több - mosolyogva tűrni a fürdés előtti és utáni macerát
lubickolni a vízben (bár pár napja ezt nem élvezem annyira...)
azonnal abbahagyni a sírást az ágyban, ha meghallom anyu hangját, vagy ha kézbe vesznek
emelgetni és picit megtartani a fejemet, ha hason fekszem
megmutatni, hogy van hangom
tüsszögni, ha tele a pocakom
jóóó sokáig ébren maradni este
krokodilkönnyeket hullatni, amikor nagyon fáradt vagyok, és mégsem sikerül elaludni
az előbbi pontban foglaltakat alkalmazva jól összezavarni a szülőket, hogy most akkor mi is a bajom
két sírásroham közben pár másodpercre bealudni
keresztbe fordulni az ágyikómban
kidugni a lábaimat az ágy rácsán
s nem utolsó sorban néha megkönyörülni anyán, és elaludni napközben, hogy mindezt leírhassa

Apró sikerek

2010-12-13T10:31:00.000+01:00

Na talán sikerül rávennem anyut, hogy gyakrabban írogasson ide...

Örömmel jelentem, hogy a tegnap esti mérlegelés tanúsága szerint, átléptük az öt kilót. Ami engem kevésbé hat meg, de ha az ősök ennyire örülnek, hát akkor hurrá!

Éjszaka meg úgy esett, hogy nem volt nagy kedvem aludni, jobban esett anyuval kitalálósdit játszani. Asszem én nyertem, mert nem igazán jött rá, hogy mi a baj. Éhség, fáradtság vagy pocakfájás... Nem, ne is kérjétek, hogy eláluraljam, ez most már az én titkom marad.
Azt még nem döntöttem el, hogy ma milyen kedvem lesz, kicsit még elnyámmogok ezen a kérdésen...

Amikor Anyut elkapja a hév...

2010-12-12T20:48:00.000+01:00

Anyu a minap fürdetéskor úgy érezte, hogy "ciróka-minuszban" vagyok, ezért belelendült... :-)

Kéthónapos lettem...

2010-12-12T19:00:00.000+01:00

Bizony-bizony, rohan az idő, ezért itt az ideje számot vetnünk azzal, hogy mi mindent tanultam meg az utóbbi hetek alatt...

Apu csak most vette észre, de nektek elárulom, hogy már jó ideje képes vagyok a szememmel követni, ahogy a kedves őseim tesznek-vesznek körülöttem. Sőt, újabban arra is rájöttem, hogy nagyon jó hangom van, ezért néhanapján kurjongatok, kuncogok és gőgicsélek, ha úgy tartja kedvem... Azt persze még nem hagyom, hogy Apu a diktafonnal elkapja ezeket a pillanatokat, elvégre a szerzői jogokról még nem állapodtunk meg.

És ami a legjobb: fürdetés után már a fejemet is meg tudom emelni. A tükörben látva, hogy mekkora bucóm van, ez nem is olyan kis munka, de majd belejövök...

Boldog Mikulást Mindenkinek!...

2010-12-06T00:29:00.000+01:00

Hogy született meg a keresztnevem? 2.

2010-12-04T19:49:00.000+01:00

Ma addig sírtam, nyüszögtem, hisztiztem, hogy végre sikerült Anyuékat rábírni arra, hogy elmondják az igazságot... Az Ábel névhez vezető rögös út sok buktatóval volt kikövezve, a lépések dióhéjban:

1. Vegyél egy kis magyar utónévkönyvet.
2. Ha akár Apunak, akár Anyunak megtetszik egy név, az a másik szülő véleményétől függetlenül felkerül egy gondolatbeli listára.
3. A gondolatbeli lista aztán kinyomtatódik egy A4-es lapra és kikerül a hűtőajtóra közszemlére és mindennapos tépelődésre.
4. Miután vagy 20 keresztnév szerepelt a listán, az volt a megállapodás, hogy minden héten Apu/Anyu kihúz egy nevet.
5. Így sikerült a listát megfelezni, a kiszavazóshow azonban nem folytatódott...
6. ...Nem folytatódott, mert Anyu és Apu fejében egyre határozottabban fogalmazódott meg két névjelölt: Gergő és Samu...
7. Gergőt először Apu dobta fel, míg Samu eredetileg Anyu agyszüleménye volt.
8. Ahogy telt-múlt az idő mind a ketten kezdtek elbizonytalanodni a saját ötletüket illetően (Pl. egy Jakab Sámuel már "túlzottan bibliai" név lenne vagy hogy fogják a mi kis Gergőnk nevét kiejteni - ha a szüleihez hasonlóan egyszer tartósan külföldre vetődik. Anyu mesélte, hogy a szülészorvosomat dr. Gergelyt is csak következetesen "doktor Zserzselinek" hívták a belgák.)
9. Apuék teljes tanácstalanságba estek, miközben a szárföldi nagymami és nagypapi meglátogatta őket Brüsszelben. A hűtőszekrény-lista legelején "megpillantották Ábelt" és teljesen belelkesültek.
10. Apunak kezdettől fogva tetszett Ábel, de eleinte elvetette (bár a listáról nem húzta le), mert attól tartott, hogy a Jakab családnévvel együtt túl nehéz lenne kiejteni. Ám nagypapiék lelkesedése meggyőzte Anyuékat: "Ábel kiütötte Samut"!
11. Továbbra sem sikerült azonban eldönteni, hogy Gergőnek vagy Ábelnek hívjanak.
12. Végül egy napon megszületett a nagy ötlet: arra az elhatározásra jutottak, hogy nem döntik el előre, melyik nevet választják, hanem annak függvényében fognak dönteni, hogy Ábel- vagy Gergőfeje lesz-e a kölöknek (vagyis nekem). Így is lett...

Hogy született meg a keresztnevem? 1.

2010-12-04T02:34:00.000+01:00

Apuék még nem mesélték el, de az biztos, hogy nem így....

Az első küldetés teljesítve!....

2010-11-28T22:43:00.000+01:00

Kedves Mindenki! Rendkívüli hírek miatt megszakítjuk adásunkat. Anyu ma este a fürdetéshez készülődve hasra fektetett a kiságyamban. Aztán jól magamra hagyott, gondolván, hogy egy egy nap híján hét hetes baba már meg kell birkózzon egy kis magánnyal... Én erre dühömben addig kapálóztam, míg teljesen önerőből a hátamra nem fordultam... No, ettől Anyuék is dobtak egy hátast! :-)

Vége a nagyszülői razziának...

2010-11-28T22:30:00.000+01:00

Igazi kis vendégjárás volt nálunk az utóbbi hetekben. Minden nagymami és nagypapi meglátogatott bennünket! Szegény Anyunak el is kelt a segítség: Apu mostanság annyit dolgozik, hogy saját bevallása szerint is Ábelvonási tünetei vannak...

Szerencsére ahogy a lenti fotók is tanúsítják, a nagyszülők is kitüntetett figyelemben részesítettek... Volt akivel még sörözni is voltam :-)

szárföldi nagymama

újvárosi nagymama

szárföldi nagypapa

szekszárdi nagypapa

Minden ok

2010-11-18T22:35:00.000+01:00

Már napok óta rágom a szülők fülét, hogy írjanak, mert azt a kevés olvasómat is elveszítem...Persze apu a sok munkára fogja, anyunak meg van képe rám fogni, hogy nincs idejük foglalkozni a blogommal. De szerintem ezek csak üres kifogások.

Hétfőn elköszöntem a szárföldi papától. Kicsit szomorú voltam, de anyu jobban, úgyhogy inkább őt vigasztaltam. Igyekszem azóta is jó kisfiú lenni, hogy minél könnyebb legyen neki, mert sajnos az apukám napközben kénytelen dolgozni, hogy nekünk jó legyen. Legalábbis azt magyarázza esténként, amikor hazaér.
Azt hiszem egyébként, hogy a pocakom már sokkal jobban viseli a megpróbáltatásokat, így aztán most kísérletezünk, hogy köményes csepp nélkül mi lesz a helyzet.

Volt kis aggódás az elmúlt napokban (főleg anyu részéről) a súlygyarapodásom miatt. Azt mondta a védőnéni, hogy nem híztam eleget, és hogy szerinte anyu nem tud nekem eleget enni adni. Én ezen picit csodálkoztam, mert nem éreztem éhesnek magam, igaz, hogy néha eluntam a szopizást, és elbóbiskoltam, ha már túl nehéz volt a meló. Azóta anyu kitalált valamit, ami miatt minden jobban megy. Anyu is megnyugodott, úgy tűnik vaklárma volt az egész (ha engem kérdez, már az elején is megmondtam volna). Nincs a súlyommal semmi gond, egyszerűen csak az elején voltak tartalékaim, de pár napja már teljes sebességre kapcsoltam. :)
Meg hát amúgy is kosarasnak készülök, már 59 cm vagyok, s hát ki látott már dagi sportolót?

No egyelőre ennyi, most hagyom szegény szüleimet picit pihenni, amíg én alszom a következő evésig.

Jaj, majd elfelejtettem elmesélni, hogy a szárföldi papával voltam kocsmázni! Állítólag csajozni is akart vinni, de azt mondta, a belga nők erre alkalmatlanok. Cserébe hatalmasakat sétáltunk a szakadatlanul zuhogó esőben, ami engem nem hatott meg, mert hiperszuper esővédő van a babakocsimon, a papa meg rendíthetetlenül állta a sarat. Hiányozni fog...

Itt a kocsmázós kép. A pincérnő valamit félreérthetett, így én, mint a főszereplő, majdnem lemaradtam, de azért higgyétek el, az ott én vagyok a kocsiban...:

Egy hónap!

2010-11-11T13:51:00.000+01:00

Nuhát ma egy hónapos lettem.
Remélem az első szülinapom jobban fog telni, vagy legalábbis anyáék kitalálnak rá valami jó mókát. Mert ma, legalábbis idáig, sem anyu, sem a szárföldi papa nem tudtak a pocakfájásomon segíteni. Nagy nehezen aztán sikerült elaludni a papán, de az a fránya megkönnyebbülés még mindig várat magára.
Egy biztos, anyut megkérem, hogy a jövőben ne próbálkozzon az espumisan cseppel pocakfájás ellen, mert csak rontott a helyzeten. Maradjunk inkább a köményes cseppnél, azt jobb volt. Még azt sem bánom, hogy olyan büdös...

Hát így sikerült végül pihenni egy kicsit: (S felhívnám a figyelmet a kép jobb felső sarkában látható legújabb pajtimra, akihez ugyan még egy picit nőnöm kell. :))

Helyzetet jelentek

2010-11-09T16:52:00.000+01:00

Sziasztok!

Elnézést a kis szünetért, de újabban jobban szeretek anyu karjában lenni (és sírdogálni) valamint rajta aludni napközben, így sajna nincs most időm az új történetek cumiba mondására...(Éjszaka meg eszem, alszom, szóval...)
De majd beszélek apu fejével, hogy ne csak dolgozzon, hanem a blogommal is foglalkozzon, ha már én olyan elfoglalt vagyok. Persze ő erre meg azt mondja, hogy amikor nem dolgozik, inkább velem foglalkozik. S ez végül is érthető, nem?

Na jó, azért két pocakgörcs között gyorsan elmondom, hogy megismerkedtem már mind a két nagyimmal, egyikük jobban el volt ájulva tőlem, mint a másik, s mi tagadás nekem is nagyon bejöttek. :) Kár, hogy csak ilyen rövid ideig tudtak maradni...
Holnap pedig érkezik a szárföldi nagypapi, aki állítólag azt tervezi, hogy majd elvisz amolyan pasis kiruccanásokra a parkba, s ha szerencsénk lesz talán még mókussal és rókakomával is találkozunk. Én azért nem érem be ennyivel, szerintem próbára teszem pelenkacsere terén is. :) Bár anyu már előre nevet az ötleten.

Elnézést, de most sajnos mennem kell, sürgős beájulás ténye forog fenn anya mellkasán. S ez biza maximális koncentrációt igényel, ugye megértitek?

Ui.: Apropó, a héten már egy hónapos nagyfiú leszek, szóval azt tervezem, hogy felhagyok a sok sírással, és igazi party arc leszek. Akkor talán sűrűbben jövök a történetekkel is.

Nem túl kellemes dolog korgó pocira ébredni...

2010-11-03T22:41:00.000+01:00

Előfordult már néha velem, de szerencsére Anyu mindig kéznél van :-)

Helyzetjelentés

2010-11-03T22:08:00.000+01:00

Na hát, akkor… Soknapos lemaradásunkat pótolva itt az ideje, hogy röviden áttekintsük az elmúlt hetek fejlődését. Nem egészen egy héttel a nagy nap után megérkeztünk haza, bár én még nem igazán értettem, hogy ez számomra pontosan mit is jelent… Az első napokban Apu még azt hitte, hogy nyugodt éjszakái lesznek, hagytam, hogy magát áltassa (azt már nem, hogy altassa).

Végül hamar ráébredtek (vagy inkább rámébredtek), hogy a kaja-böfi-rotyi-szundi ciklusok nálam legfeljebb 3 óránként váltakoznak, ezért a hajnali zombijárat elkerülhetetlen. Gyorsan megértettem Anyuval, hogy mitől rugdalózó a rugdalózó és tisztáztam azt is, mikor kell tisztába rakni. Szerencsére anyu főztje tejesen jó volt, de a bélpoklosságom tényleg pokol volt a beleimnek. Remélem egy pár hónap múlva már tényleg tojhatok az egészre… Addig meg úgy fogok kinézni, mint egy babkonzerv túltengésben szenvedő szakácstanonc.

A második héten továbbra is megőriztük kiváló étvágyunkat, aminek eredményeként sikerült kemény 2cm-el magasabbra nőni. A köldökcsonk is lepottyant és egyre jobban viseljük a kora esti fürdetéseket is. Az aput-lepisilom-pelenkázás-közben trófeát is sikeresen begyűjtöttük, a következő áldozat anyu lesz, hacsak egy óvatlan nagyi nem sétál be hamarabb a célkeresztbe...

Végül Pocakonlakó lettem...

2010-11-02T18:21:00.001+01:00

Anyunak kemény meló volt, de azt mondja megérte: 19 óra 37 perckor a brüsszeli Edith Cavell kórházban 55 cm-rel és 4190 g-mal megláttam a holdvilágot. Ez az első hivatalos fotó rólam...

2010-11-02T18:21:00.000+01:00

Aztán ebben a brüsszeli kórházszobában történt valami...

2010-11-02T18:00:00.001+01:00

Amikor még pocaklakó voltam...

2010-11-01T21:49:00.001+01:00

Bemutatkozunk ...

2010-11-01T13:25:00.000+01:00

Anyu és apu szerint érdemes haladni a korral (már 3 hetes vagyok), ezért a technika vívmányaival lépést tartva igyekszem egy blog keretében hírt adni nektek a velem történtekről. A billentyű püföléséhez még nem értek, ezért egyelőre csak cumibamondom az ősöknek azt, ami éppen az eszembe jut. Az esetleges helyes sírási hibákért elnézésetek kérem, nagyon blogdog leszek, ha a kisvakondhoz hasonlóan beleássátok magatokat a történeteimbe és hétről hétre minél többen olvassátok majd a bejegyzéseimet...